2016. december 19., hétfő

Gróf Benyovszky Móric (aki talán hárfázott is...)

Hat évvel ezelőtt, 2010. december 11-én, szombaton jelent meg első cikkünk a blogon. Az azóta eltelt 2200 nap alatt 92 ezer oldalletöltés történt. Első bejegyzésünk a Nemzeti Múzeumban őrzött Aranyhárfáról szólt, ami egyes adatok szerint Hönsch Zsuzsanna, azaz gróf Benyovszky Móricné tulajdona volt, még korábban pedig Mária Antónia balsorsú királynéé. A kalandos életű Benyovszky születésének 275., halálának 230. évfordulóját ünnepeltük az idén.

Az 1790-es önéletrajz címlapja
Gróf Benyovszky Móric (lengyelül: Maurycy Beniowski) 1741-ben született a Nyitra vármegyei Verbón és 1786-ban hunyt el Madagaszkáron. Három nemzet, a lengyel, a magyar és újabban a szlovák is, a saját hősei között tartja számon. Már a XIX. század elején világhírű és népszerű volt. Az első róla szóló operát, François-Adrien Boïeldieu művét 1800-ban mutatták be Párizsban. Egy másik érdekesség, hogy az akkoriban nálunk is igen népszerű August Friedrich von Kotzebue német író Benyovszkyról írt színdarabját 1814. október 19-én mutatták be az USA-ban, és itt, ezen az estén hallhatták először az amerikaiak a The Star-Spangled Banner című dalt is, ami 1931-től az Egyesült Államok himnusza. Némi fekete humorral mondhatnánk ezek után, hogy Benyovszky ugyancsak értett ahhoz, hogy mivel kell megalapozni egy világhírnevet. De tréfa nélkül, nem kétséges, hogy a személye körül kialakult legendáriumot saját 1790-ben, Londonban megjelent önéletrajza hizlalta leginkább…

2016. szeptember 26-án tudományos üléssel, gálaesttel és kiállítással emlékeztek rá az Országos Széchenyi Könyvtárban. Remélhető, hogy az ülés jó reklámot csinált az Aranyhárfának, ennek a nagy értékű Cousineau-hangszernek. Talán a Bari Konföderáció – amelynek Benyovszky a katonája volt – orosz ellenes harcairól is többet tudhatunk már, különösen, hogy idén a lengyel-magyar szolidaritás év alkalmával egyébként is számos alkalom adódott az emlékezésre.

Ami a derék katona és bátor utazó ügyét illeti, egyik életrajzírója nem kisebb személyiség volt, mint Jókai Mór, minden idők egyik legnagyobb magyar mesemondója. Az alábbiakban az ő regényéből közlünk hárfás részleteket, amit természetesen az elektronikus könyvtárból (MEK) lehet letölteni. A sztori röviden összefoglalva a következő: Benyovszky a lengyel felvilágosodás egyik nyitányának tekinthető, orosz ellenes Bari Konföderáció katonájaként megsebesült és orosz fogságba esett. Szibériába száműzték, hasonlóan sok más lengyelhez az évszázadok során. Itt sikerült a helyi vezető bizalmába férkőznie, többek között az által, hogy hárfát készített a lányának, Afanáziának/Anasztáziának. Sőt játszani is tanította a lányt, és idővel érzelmi szálak szövődtek közöttük. A kapcsolat egyik következménye az volt, hogy enyhült a szigor, és megnyílt az út Benyovszky előtt a szökéshez. De nem árulunk el többet a történetből, akit érdekel a folytatás és szereti az effajta szórakozást, olvassa el az egész regényt!

Egy dolgot azonban meg kell jegyezni. Bár a hárfatudománynak fontos dramaturgiai szerep jutott Jókai meséjében, azonban a történeti kutatások szerint Afanázia/Anasztázia nevű lány nem élt ebben az időben arrafelé, őt vélhetően Benyovszky találta ki. Szerencsére a történészek nem álltak meg ennek megállapításnál. Krizsán László írja meg Benyovszky Ázsiában című, a Terebess Kiadónál 2003-ban megjelent könyvében, hogy élt viszont egy másik asszony... Ezt az írást is feltétlenül ajánljuk elolvasásra! S ha már Benyovszky személyének, életének a „demisztifikációnál” tartunk, okvetlen meg kell említenünk Lugosi Győző történész munkáit is. Ő is azon van, hogy egy reálisabb, ha úgy tetszik, igazabb képünk legyen Benyovszkyról.



Gróf BENYOVSZKY MÓRICZ


ÉLETRAJZA, SAJÁT EMLÉKIRATAI ÉS ÚTLEÍRÁSAI.
KÉPEKKEL, TÉRKÉPEKKEL, AUTOGRAPHOKKAL.
ÉLETRAJZ.

ÍRTA

JÓKAI MÓR.

(részletek)

– Tanítsa ön a leányomat zenére, mondá egy napon Nilowné Benyovszkynak.

– Miféle hangszer kapható itt? Nem látok itt mást, mint fúvószerszámokat és csengős dobot.

– Nekem beszélt az anyám valamikor a hárfáról. Ő játszott azon otthon, Svédországban. Az nagyon szép lehet.

– Megpróbálok egyet csinálni.

Benyovszky minden hangszerek között éppen csak ehhez az egyhez értett. Csak azt kellett még kitalálnia, hogyan kell egy hárfát elkészíteni?

Az összeesküvők erre is jók voltak. Ha főnökük azt parancsolá, hogy készítsenek el egy hárfát, elkészítették a hárfát. – Benyovszky lerajzolta nekik, hogy milyen annak az ábrázatja, – Pánow megcsinálta a rámáját; Chrustiew készített hozzá húrokat irámszarvas- és kutyabelekből. Benyovszky látta azt egyszer Németországban, hogyan készítik s megtanítá rá a vezértársát, hogyan kell a beleket beáztatni, tompa késsel a külső belső bőrt róluk lekaparni, hamúzsírral ledörzsölni, rámára kifeszíteni, aztán félszárazon a quinthúrokhoz kevesebbet, a quarthúrokhoz annál többet egymásba sodorni, végűl élesmosó fűvel lecsiszolni és beolajozni; míg kitelt belőlük mind az öt oktáva. Ez alatt Stefánow a lakatosmesterséghez fogott: elkészíté a felhangoló hárfacsavarokat s addig egyengették, találgatták, míg szerencsésen nyélbe ütötték a Dávid-hárfát.

Biz az nem volt valami tökéletes instrumentum; de csoda volt az mégis Kamcsatkában, a hol pengetyűs hangorát soha sem láttak (ide még a balalajka sem hatolt el) és kincs volt Afanáziára nézve, a ki egész nap nem akart a zeneszerétől megválni, a mint Benyovszky beleoktatta, hogy miként kell azt pengetni.

Az orosznak jellemvonása az, hogy a zenét úgy szereti: még a rettegett »külön osztályba« bezárt foglyok is becsempészik börtönükbe a balalajkát. Ez azonban csak férfiaknak való szerszám, s nem olyan eszményi hangszer, mint a hárfa.

A míg ez az idylli foglalkozás tartott, az összeesküvés munkája is szépen haladt előre.

***

Benyovszky azután átment a hölgyek szobájába, megköszönni Nilownénak a hatályos közbenjárást. Ezúttal nem volt ideje hárfa-leczkéket adni, sietnie kellett a térkép elkészítésével.

Búcsúvételekor Afanázia észrevette, hogy Benyovszkynak csak amolyan egyszerű támaszkodni való pálczája van, fenyőfából. Ez egy ütésre eltörik. Látta az ablakból, hogy hányta vissza a hátraforgatott fejét a feldühödött Csulosnikow s addig unszolta Benyovszkyt, míg ráerőltetett egyet az apjának a botjai közűl: egy jó görcsös borókafa-pálczát, a minek a bunkójába ólom volt öntve.

S Benyovszky bizonyára e gyöngéd gondoskodásnak köszönheté ezúttal, hogy életben megmaradt, mert a mint hazafelé ballagott: a városon kívül egyszerre csak előugrosnak egy kerítés mögűl a ráleső Csulosnikow, meg az öcscse, fustélyokkal és késekkel felfegyverkezve, s nagy káromkodással rárohannak kétfelől.

Se távol, se közel semmi emberi lény, a ki a megtámadottnak segítségére jöhetne. A sűrű ködben nem látni húsz lépésnyire.

Benyovszky egy raktárnak vetette a hátát s egyetlen fegyverével, az Afanáziától kapott bottal hatalmasan védte magát. Bal karjával feltartá az ellene irányzott ütéseket; de jobbjával visszaadogatta azokat. Egy ütése úgy találta Csulosnikow öcscsét a feje lágyán, hogy az rögtön felbukott eszméletlenűl. Akkor aztán ő lett a támadó: rárohant Csulosnikowra, összetörte rajta a botját, végre ököllel kezdte őt eldögönyözni, míg az vért hányva, könyörgött az életeért.

Megkegyelmezett az orgyilkosnak, lehordta; – de mégis megigérte neki, hogy nem fogja e gyalázatos merényletét a kormányzónak feljelenteni.

Azzal támolygott hazafelé, maga is több sebből vérzett, a mit a fejére kapott, botja sem volt, a mire támaszkodjék: az egyik lába sánta.

***

A két főúr csitította szépen.

– Ugyan kegyelmes úr, ne mérgelődjél! mondá a hetman. Megárt az egészségednek. Még megüt a guta.

– Hát tehet arról Augusztovics, hogy a leányod belészeretett? okoskodék – nagyon helyesen – a korlátnok.

– Legyen eszed, kegyelmes úr, váltá fel a hetman. Hiszen megeshetik, hogy Augusztovics kegyelmet kap a czárnőtől, s akkor mi szorítunk neki helyet a hivatalban.

Ez az okoskodás megállítá Nilow úr haragrohamát.

– Ugyan már mi alapon kaphatna kegyelmet a lázadó farkas?

– No tudod, Nagy Péter czárnak ama rendelete folytán, melynél fogva minden száműzött, a ki valamely gonosz merényletet feljelent, a mi a kormány vagy annak hivatalnokai ellen forraltatott, rögtön szabaddá lesz. Mondá a hetman.

– És bizonyára Augusztovics Móricz megtette azt, tódítá a korlátnok, a midőn Casarinow gonosz merényletét felfedezte előttünk. A nélkül te is, én is, a hetman is, mind holt emberek volnánk. Világos!

– No az igaz: szólt, kifújva az utolsó haragját a kormányzó, s felhagyta tenni a fejére a földhöz csapott kalpagját. De hát nem találjátok, hogy mégis szégyen gyalázat az rám és az egész Nilow családra, hogy a leányom ennyi idegen ember hallatára feleségűl meri magát ajánlani egy sehonnainak!

– De gondold meg, hogy ő egy magyar bojár!

– És azonfelűl egy lengyel generális!

– No az igaz, hagyta rá Nilow úr; de csak mégis a föld alá kellene sülyedni az olyan leánynak, a ki olyan orczátlan, hogy maga nyilatkozik egy férfi előtt.

– Hát hiszen a szegény száműzött csak nem tehette.

– No az megint igaz. Az szemtelenség lett volna tőle. Hát úgy hiszitek, hogy én ezért megbocsáthatok neki? No hát híjátok ide a feleségemet.

Erre a szóra aztán Nilowné asszony is berohant a szobába. A nő és a leányok odaborúltak a családapa lábaihoz, elkapkodva a kezeit, s csókjaikkal és könnyeikkel addig nedvesíték azokat, míg meglágyíták az egész embert.

Nilow úr egyre szidta Benyovszkyt; de a szidalmazás közben utasításait osztogatá a kétfelűl istápoló és csitítgató hivatalnok társának: »no hát írjátok meg azt a felmentési okmányt, a mit a czárnőhöz felküldünk: – te érted, kutyahitű te! – Nekem ugyan Nagy-Péter czár ukáza teljhatalmat ád, hogy ilyen esetben magam is kegyelmet adhassak! Megállj csak, gyalázatos gazficzkó! – Te derdidasztanító! Majd megtanítalak én téged muszkáúl grammatika nélkül! – Hát aztán mi hivatalt találjak ki a számára? Rendőrhadnagy? Jó lesz? – De az mégis hallatlan, hogy egy kegyes apának a leányát, híre és tudta nélkül elcsábítsák. – Magammal fogom vinni az útra a semmirekellőt. Hárfázni tanította a gazember! No megállj, majd megmutatom én neked, hogyan pengetik a hárfát! – Holnapra híjátok össze a törvényszéket. Hadd mondja ki a szabadságát. – Egy czudar száműzöttel csak nem utazhatom egy társaságban! – Hanem addig távol a testemtől! Hallottad? Takarodj! – Hanem aztán holnap visszajöjj. – Majd aztán beszélünk a többiről. Attól a Kuzmától visszakérem a jegygyűrűt. Mikor részeg, nagyon bölcs, sokat fecseg. Nem szeretem az olyan embert. Aztán majd beszélek Augusztovics uramnak a fejével. No, keljetek fel a lábamtól! Megbocsátok hát. Te pedig, te tolvaj csábító, marsch előttem! – Kisérjétek ki asszonyok, hogy el ne lopjon valamit.

Benyovszky ekként, az apától kergetve, az anyától és leányaitól kisérve, hagyta el a szobát e válságos jelenet után.

***


2016. december 14., szerda

Adalékok Parish-Alvars magyar kapcsolataihoz

Parish Alvars a XIX. század első felének egyik legkiválóbb hárfása volt, Berlioz 1843-ban a „hárfa Lisztjének” nevezte. De Liszt Ferenc is többször meghallgatta és elismerően szólt művészetéről. Nekünk, magyaroknak nagy szerencsénk, hogy az 1830-as évek közepén a közelünkben, Bécsben telepedett le.

Parish Alvars 1833-ban Magyarországon járt. Hogy merre lépett fel, kik voltak a meghívói s hogy mit játszott, arról egyelőre nincsenek adatok. Neve – amelyet egyébként csak 1832 végétől használt – 1837. április 2-án bukkant fel a magyar sajtóban. A Honművész azzal kapcsolatban említette, hogy Pesten a testvéreivel és édesapjával szereplő Lewy Melanie eljátszotta egy darabját. A Lewy család magyarországi útjairól egy korábbi cikkünk szól részletesen. Mivel 1836-tól Melanie Bécsben a tanítványa volt Parish Alvarsnak – sőt néhány évvel később a felesége lett –, alappal feltételezhető, hogy az akkor már világhírű hárfás tudott erről a magyarországi útról és a magyar közönségről lelkesedéséről is, amellyel a rendkívüli zenetehetséggel megáldott Lewy családot fogadta Pesten.

Az alábbi rövid hírlapi közlemények nem tesznek sokat hozzá a nagy hárfásról kialakult képhez. De színesítik azt, akárcsak a korszakkal kapcsolatos ismereteinket. Utóbbi körében ki kell emelni azt a bájt, ami még most is hat a mai olvasóra.


Honderű, 1843. január-július (1. évf.)


1843. január 14., 2. szám, 70. old.

Parish-Alvars — mint mondók minap — elment a fővárosbul London felé, de magával vitte ám lelkes kis nőjét is a Pesten is dicséretet aratott szép hárfavirtuóznét Lewy Melániát és annak jeles tehetségű kis vadászkürtös fivérét. E művelt zenészcsalád sok koszorúra számíthat világszerte.

Honderű, 1845. július-december (3. évf.)


1845. november 25., 21. szám, 417. old.

Örömmel tudatjuk, hogy derék baritonunk Füredi, Parish Alvars hangversenyében Bécsben rendkívüli tetszést aratott nemzeti dalaival és több ízben zajosan megtapsoltaték. Magyar honosink lelkesbjei Széchenyi Lajos, Eszterházy és Zichy grófok hazafiságos rokonszenvvel fogadták a derék művészt, s több rendbeli meghívásaikban részesíték.


Jelenkor, 1845. január-december (14. évf.)

1845. november 27., 95. szám, 571. old.

Füredynket minap Parish Alvars hangversenyében fölléptekor Bécsben nagy éljenzéssel fogadták, a német lapok telvék dicséreteivel; de ha valamikép is tőlünk elkenyereznék, már ez aztán nem lenne tréfa.



(Az idézett szövegekben a helyesírást és a központosítást kissé javítottuk a mai szokás szerint, hogy gördülékenyebb legyen az olvasás.)

2016. november 26., szombat

Lewy Melanie hangászati mulatságai Magyarországon

Valljuk be őszintén, vagyunk néhányan, akiknek elsőre nem sokat mond a Lewy név, s igencsak gondolkoznunk kell, hogy hol is hallottuk. Pedig itt a blogon is írtunk már Lewy asszonyról és testvéreiről, igaz, csak röviden. Eláruljuk: Lewy Melanie nem volt más, mint Elias Parish Alvars neje, aki maga is mestere volt hangszerének, a pedálos hárfának. Ebben a cikkben a Lewy család magyarországi koncertjeivel kapcsolatos újságcikkeket szemlézzük.

Melanie magyar nyelvű életrajza még megírásra vár. Itt most csak azt emeljük ki, hogy csodagyerekként indult. Pontosabban indultak, merthogy testvérei, Carl és Richard is ragyogóan játszottak zongorán és kürtön. Mivel apjuk kiváló muzsikus és impresszárió volt, egyben jó pedagógus is, ezért már gyermekkorban elkezdték a koncertezést Európa szerte. Így jutottak el 1837-ben, majd 1840-ben Magyarországra, frenetikus sikert aratva. A korabeli lapok ennek megfelelően bő terjedelemben foglalkoztak az 1837. március 27., 30., április 1., 2. és 3., valamint 1840. november 17., 21., 28., 29. és december 7. napokon tartott koncertekkel.

Melanie Lewy portréja 1840 körül
(Müller litográfiája)
Egy beszámoló szerint a publikum négyszer tapsolta vissza a gyerekeket, akik közül különösen a nyolcéves Richardért és játékáért lelkesedtek. Egy másik írásban azt olvasni, hogy üresen maradtak a székek egy neves osztrák művész koncertjén, mert az egész város Lewyéket akarta látni és hallani. De másféle érdekességek is felbukkannak a régi-régi híradásokban. Melanie-t például több 1837-ben megjelent cikk is 10 éves lánykának írja le. Egy osztrák forrás szerint viszont 1824-ben született, 1837-ben tehát 13 esztendős volt. Valószínű, hogy reklámfogásként fiatalították meg Melanie-t, ezzel is növelve az érdeklődést a család iránt. (Tegyük hozzá: mivel Melanie 1842-ben, tehát alig öt évvel a magyarországi út után házasodott össze Parish Alvars-zal s első gyermeküket 1843-ban szülte, már csak ezért is valószínűbbnek tűnik, hogy 1837-ben nem 10, hanem 13 éves volt.)

De van még egy érdekesség, amit feltétlenül ki kell emelni a szemelvényekből. A Magyarországon 1842-ben még nagyon újnak és ritkának számító pedálhárfát lábintó-hárfának nevezte egy újságíró. A láb nyílván arra utalt, hogy lábbal történik a kromatikus pedálhárfa hangolása játék közben. Az intó pedig a nyomásra, mozgatásra, hangolásra, tehát a pedálozásra. Hogy baj vagy sem, azt nem tudni, mindenesetre a lábintó kifejezés hamar kikopott a beszédünkből, hasonlóan sok más nyelvújítás kori szóhoz, az interneten alig találni vele kapcsolatos forrást.

Visszatérve az életrajzhoz, Melanie tehát kevéssel a magyarországi koncertek után, 1842-ben hozzáment bécsi tanárához, Parish Alvarshoz, akinek darabjait nálunk is játszotta. Tizennyolc éves volt a házasságkötéskor, hamarosan két gyermekük született. Ezekben az években egyik támogatójuk a Bécsben élő gróf Esterházy Johanna magyar hárfás volt, akinek Parish Alvars 27 művét ajánlotta. Nem sokáig élvezhették azonban a családi boldogságot. Az 1848-as forradalmak miatt Parish Alvars számos mecénása elmenekült a városból, s megrendült az anyagi helyzetük, majd 1849 elején, betegség miatt Parish Alvars elhunyt. Mindössze 40 évet élt.

Melanie-ra nehéz esztendők vártak, tartozások miatt még bíróság elé is citálták. A zenélést nem hagyta abba, testvéreivel továbbra is játszott és végül sikerült talpra állnia. Ám a sors ismét közbe szólt. 1856-ban Wiesbadenben ő is elhunyt alig 32 évesen.

Az alábbiakban a magyarországi útról szóló korabeli híradások és kritikák következnek. A részletes műsorrend betekintést enged a korabeli zenehallgatási szokásokba, és nemcsak művészi értelemben. Az egyik hír olvastán például gondolkodóba esik az ember, hogy az akkori koncerttermekben ki fizette a fűtést, ha volt egyáltalán... Jó szórakozást!



Honművész (alapította és szerkesztette: Róthkrepf Gábor), 1837. január-június (5. évf.)


1837. március 30., 26. szám, 207. old.

Pesten Lewy úr, a bécsi udvari dalszínház hangászkarának tagja, igen jeles kürtfúvó, gyermekeivel együtt húsvéthétfőre (márc. 27-re) hirdeté a redut-teremben tartandó első hangversenyét; miről máskor bővebben.



1837. április 2., 27. szám, 215-216. old.

Pesten Lewy Eduard Constantin úr (Bécsben hangásztanító, az udvari hangászkar tagja, s az udv. dalszínház magányjátszója a vadászkürtön) márc. 27-kén ötödfél órakor add családjával együtt 1 pengő ft. bemeneti díj mellett első igen érdekes concertját a városi kisebb táncteremben; melynek részei következők: 1) RossiniItaliana” daljátékának ouverture-je. 2) Beier brillant változatai chromaticai kürtre s fortepianóra; orchestrum kísérete mellett játszá a versenyt adó s idősebb fija Károly. 3) Mercadante „Eliza és Claudio” daljátékából kettős dalt éneklének Kaler és Kreipl urak. 4) Paris Alwars concertinóját játszá lábintó-hárfán (Pedalharfe) orch. kíséretével Lewy úrnak 10 éves leánykája Melania. 5) DivertimentoPuritánok” című daljáték némely themájira; játszá kürtön a még nem egészen 8 éves Lewy Richard. 6) „A malom-kerék” Uhlandnak Kreutzer Konradin által énekre alkalmazott költeményét fortepiano s kürt-kíséret mellett előadák Oberhoffer dalszínész úr, a versenylő, és idősb fija Károly. (Ez közkívánságra ismételteték.) 7) Négyes versenygő (quatuor concertante) két chromaticai kürtre, fortepianóra, s hárfára. Előadák Lewy úr s három gyermeke. E hangász-családnak ügyessége átalján véve igen meglepőleg hatott a nagyszámú hallgatókra, kik azt minden szám után zajos tapsokra s ismétlett előhívatásra méltaták. A kisded Richard leginkább részesült a köztetszésben, kinek a közönséges nagyságú vadászkürtön történt erős és kellemes játszása mindenkiben elragadtató csudálkozást gerjeszt. — Méltán ajánlhatjuk a hangászcsaládot a t. közönség élénk pártfogásába. — 30-kán e művész család a pesti színpadon adott hangversenyt, miről bővebben máskor.



1837. április 6., 28. szám, 224. old.

Ápr. 1-jén, mielőtt Lewy úr adná concertját, Boieldieu-nek „Párisi János” daljátékát láttuk, melyben Bayan I. a. (hgné) második próbáját mutatá ének-tehetségeinek, hasonló szerencsével s buzdítással, mint első ízben. Nyiriné assz. mint Lorezza lépett ismét fel.



1837. április 9., 29. szám, 231-232. old.

Pesten Lewy úr és családja március 30-kán a városi színházban adá második hangversenyét számos hallgatók jelenlétében. Az előfordult műdarabok következők. 1) MozartFigaro” daljátékának ouverture-je. 2) Duó concertante fortepianóra s chromaticai kürtre szerzé Payer, előadák Lewy úr s fija Károly. 3) Nagy dal „Pirata” című daljátékbul hangászkar-kísérettel; előadák Kaler úr, s a férjfi kardalnokok. 4) Fantázia lábintó-hárfára s különféle kedvelt daljátékokbul vett themák szerint (melyek között egy magyar nótát is vevénk észre); előadd a 10 éves Lewy Melania. 5) Divertimento „Puritánok” daljátékbul vett némely themákra (ugyan az, melyet múltkor hallánk); játszá a még nem egészen 8 éves L. Richard. 6) „Az öntudat” ének Lachner Ferenctől tenor hangra, kürt- és fortepiano-kísérettel; előadák Kreipl és Lewy urak, s ennek Károly fija. 7) Különféle, két chromaticai kürtre, lábintó-hárfára, s fortepianóra „Elisire d’Amore — és — Furioso” című daljátékokbul kölcsönzött themákra, melyek között igen meglepő sikerrel hallottuk, a Vieuxtemps által játszatott első lassú magyart, melyet a kis L. Richard jelesen ada elő, atyjának és testvéreinek kíséretével, kik egyszersmind az egésznek előadásában is részt vevének. — Megelőzé a hangversenyt Tell Wilmos daljátéknak ouvertürje, s második felvonásának néhány jelenete. A hangverseny minden része közfigyelmet s tetszést gerjeszte a hallgatókban. Különösen pedig a kis Richard vala ismét az, ki legtöbb tapsban s előhívatásban részesült. Ápr. 1-jén ismét a színpadon adá hangversenyét e művész család nagyszámú hallgatóság előtt, melynek tárgyai voltak: 1) Herz változatai az „Othello”-marsra; fortepianón játszá L. Károly. 2) Himmel változatai „Alexishoz” című dalra; játszók két kürtön L. úr és Richard fija. 3) Uhland-nak „malomkerék” költeményét Kreutzer muzsikája szerint éneklé Oberhoffer úr kürt (L. úr) kísérete mellett. 4) A már hallatott „quatuor concertante” az egész család által előadatva a jelen volt közönségnek legnagyobb elégedésére. — 3-kán ugyan a színpadon a Czvrczek úr orchestrumi tagnak részére adatott concertban is részt vett e köztetszést nyert négyes hangász.

*

Pesten a nemzeti casino teremében ápr. 2-kán ismét igen érdekes hangászati mulatság adatott, melynek részei: Onslov Gy. A-moll quintettjének két darabja. 2) Ries Ferd. Cis-moll concertja; játszá fortepianón W. H. kisasszony, ugyan az, ki Vieuxtemps úr első concertjában oly igen kedvezőleg, művészeti jelességére nézve, ismerteté meg velünk magát. 3) Van der Brée „Adolph am Grabe Mariens” dalját éneklé a csinos hangú Stoll dalszínész úr. 4) Végre a Lewy család lepé meg a közönséget, nevezetesen Kruft Mikl. sonatájával előadatva Lewy úr és Károly fija által kürtön és fortepianón. Berekesztésül a kis Lewy Richard ön szántábul Kreutzer változatait lengyel finaléval játszá billentyűs kürtjén egyéb hangszerek kísérete mellett, miért őt a hallgatóknak csaknem szűnni sem akaró tapsaik jutalmazák. A havas és esős idő daczára ismét nagy számú hallgatók gyűltek egybe.



1837. április 16., 31. szám, 248. old.

Pesten Czwrczek Jósef úrnak a pesti színház orchestrumi tagjának, hasznára, ápr. 3-kán ugyanazon városi színházban egy hangászati és szavalati mulatság adatott két osztályban, mely alkalommal Lewy úr, a jeles bécsi hangász, családjával együtt nyilvános helyen utójára játszék elutazása előtt. Az első osztály részei következők valának : 1) A „báléj” című daljáték ouverture-je. 2) Grand divertimento fortepianóra s vadászkürtre a hangászkar kíséretével Thalbergtűl; előadák Lewy és idősb fija Károly. 3) „Az asztal” című költemény Kuffner-tól; szavalá Grillné assz. 4) „Az erdei madár” ének szoprán-hangra, kürtre, és fortepianóra; szerzé Lachner Ferencz; előadák Segatta assz. Lewy úr, s ennek fija Károly. 5) Fantazia lábintó hárfára; előadá a 10 éves Lewy Melania. A második osztályrészei: 1) Ouvertura az itteni színház tagjátul, Merker úrtól. A szilárdabb szerzemények sorába tartozó hangmű ugyan, de különös teszést első hallásra nem vala képes a jelenlevőkben gerjeszteni. 2) „A két csalogány” kettős dal két férjfi-hangra s fortepianóra; szerzé Hackl Antal; előadák Kreipl, Kaler urak, s Lewy Károly. 3) „A lótakaró” költemény Nicolai-tól; szavalá igen helyesen Demmer úr, a pesti színház rendelője. 4) Versenylő négyes 2 vadászkürtre, fortepianóra, s lábintó hárfára; előadá Lewy úr gyermekeivel. A szép számmal volt hallgatók minden számot megtapsoltak, s a művészeket, különösen a kis Richardot , többszeri előhivatásra is méltatták.



Athenaeum [kiadó szerkesztők: Schedel (Toldy Ferenc) és Vörösmarty Mihály, szerkesztő társ: Bajza József], 1840/2. félév


1840. november 22., 42. szám, 671. old.

Novemb. 17. Bérszünetben: Borgia Lucretia című Donizetti nagy operájának első felvonása. Ezt követé a bécsi testvér Lewy Melania, Lewy Károly és Richard nagy hangversenyük hárfán, zongorán és vadászkürtön.



1840. november 26., 43. szám, 687. old.

Novem. 21. Bérszünetben Montecchi és Capuletti párt című opera 1. és 2. felvonása. Ezt követé Lewy testvérek hangversenye.



1840. december 6., 46. szám, 735. old.

Nov. 28. Bérszünetben: Magyar vigalom. Néma táncjáték 1 szakaszban. Ezt követé Lewy testvérek harmadik és utolsó hangversenye 1 szakaszban.



Honművész (alapította és szerkesztette: Mátray Gábor), 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)


1840. november 19., 93. szám, 754. old.

Lewy művészcsalád Bécsből Pestre érkezvén, első hangversenyét most kedden (17-kén) adá a nemzeti színpadon, miről jövő számunkban bővebben. E művészekkel (Lewy Richard, Melania és Károly) már egy pár év előtt ismerkedének meg a Pestiek, s akkor, is rendkívüli kitüntetésben részesültek. Reméljük, hogy a részvét nemzeti színházunkban (hol szombaton, 21-kén, másodszor lépnek fel) még élénkebb lesz.



1840. november 22., 94. szám, 759-760. old.

PESTEN, nemzeti színpadunkon nov. 17-kén bérszünettel „Borgia Lucretia” Donizetti nagy operájának 1-ső felvonása köztetszésre adatott. A nézőterem, nehány páholyt kivéve, ismét sűrűn vala elfoglalva hallgatókkal, kik zajos tapsok s előhívásokkal tisztelők a címszerepben ismét jelesen működött Schodelné asszonyt. Követé ezt a három fiatal testvér művésznek – Lewy Melanie, Károly és Richard –, derék hangversenye, melynek részei voltak: 1) Lachner „impromptu” hangműve, orchestrum-kísérettel előadá chromaticai kürtön Lewy Richard, ez a kellemes külsejű kis művész oly jelességgel, miként sok meglett korú sem volna képes utánozni. Ő valóban csuda-lángész maga nemében, s nem lehete őt számtalan zajló tapsokkal nem üdvözölni. 2) Szerény kellemes nénje, Melanie, fantáziát játszott pedalhárfán, hangászkar kísérete mellett „Norma” operából kölcsönzött themákra. A mű szerzője Parish-Alvars. A fiatal művésznő gyengéd bánást s nagy ügyességet fejte ki hangszerén, melynek megismertetése közönségünk előtt kívánatos volt, mert ilyesmit hallani a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. (Vajha volna Budapesten oly hárfás, kit operáinknál használhatnánk!) 3) Lewy Károly úr „Borgia Lucretia” operából vett motívumokra magány-versenyt játszott fortepianón saját szerzeményeiből. A fiatal művész gyakorlott készséget tüntete elő, s biztos reményt nyújta egykori valódi mestersége felől. Játszásmódjából több ízben sejteni engedé, hogy Lisztet gyakran hallotta, s műveit tanulmányául vette. 4) Végre mind a három testvér, ki-ki saját hangszerén, hangászkar kíséretével, elegy versenyt játszott, melyben ismét ki-ki fényes tehetségeit tünteté ki. A tetszést oly nagy mértékben nyerék meg, hogy előadásaik után háromszor, négyszer is élénk zajjal hívattak.



1840. november 26., 95. szám, 766. old.

PESTEN, nemzeti színpadunkon (…) 21-kén „Montechi és Capuletti-párt” Bellini operájának két első felvonása jutott színre. Romeo szerepét a szokott zajos tapsokkal tisztelt Schodelné assz. ismert jelességgel vivé. Éder k. a. (Julia) vagy nem volt eléggé készülve, vagy nem elég jó kedvű. Thybald szerepét Egressy Benj. úr vállalá el. Erre a Lewy müvésztestvéreknek második hangversenye következék, melynek részei valának: 1) „Zampa” operának ouvertureje, a színi hangászkar által előadva. 2) Phantasia Donizetti „Borgia Lucretia” operájából. Chromaticai vadászkürtön elöadá a kedves kis fúvó angyal (mint őt Bécsben nevezék), Lewy Richard. 3) Parish Alwars változatai Bellini „Tenda Beatrice” operájából vett themákra. Játszá lábintós hárfán a kellemes Lewy Melanie k. a. 4) Thalberg „Andantéja” és Liszt „Mazur s Galoppja”. Játszá fortepianón a derék fiatal művész Lewy Károly. 5) Elegy-verseny Beethoven némely motívumaira, a művész herlevél által. 6) Végre zajos kívánságra ugyan ők Rákóczy „indulóját”, játszák a szerint, miként azt Liszttől hallottuk. A fiatal művészek ma is oly nagy tetszést gerjesztének, hogy minden szám után zajos tapsok közt háromszor hívattak elő.



1840. december 6., 98. szám, 792. old.

PESTEN, nemzeti színpadunkon (…) 28-án a gonosz sors tréfálta meg színházunk látogatóit. Lewy testvéreknek utószori s Carelle Alphonse úrnak, a párisi kir. gymnastikai iskola első s különben is Europa szerte nagyhírű groteszk-táncosának, úgy Rigl úrnak, Bécsben a József városi színház fő groteszk-táncosának, legelső felléptök vala hirdetve. A színterem tömve volt nézőkkel; s ím mi történik? Carelle úr mindjárt az első szakaszra hirdetett ,,magyar vigalom”-i táncközben megcsuszamodván, egyik lábidegét annyira megrántotta, hogy táncát s a mai napra hirdetve volt egyéb műtéteit folytatni képtelen lőn. Így tehát a Lewyek hangversenye után következett „egy óra Velencében” című néma táncmulatságot is ő nála nélkül s e szerint csak tökélyetlenül kellett előadni. A két táncjáték között létesített hangverseny jóformán pótolá a sajnosan vett hézagokat. Annak részei voltak: 1) Auber „porticii néma” operájának ouverture-je; igen jelesen s zajosan megtapsolva játszatott a színi zenészkar által. 2) Fantazia fortepianóra „Borgia Lucretia” opera motívumaira. (Lewy Károly úr) 3) Impromptu kürtre Bellini „Puritánok” operájából vett themák fölött. (Lewy Richard). 4) Romance és induló hárfára Parish Alwarstól. (Lewy Melanie k. a.) 5) „Az erdei madárka” (Lachner dalja) éneklé Shodeine assz. kürt (Lewy Richard) és fortepiano (Lewy Kár.) kísérete mellett, oly tetszést aratva, hogy a szűnni nem akart tapsra Schod. assz. azt ismételni szíves volt. 6) Phantasia hegedűre, szerzé (Ernst szellemében) és előadá Kolm D. úr, a nemzeti színház első hegedűse. 7) Elegy verseny Mehul „József és testvérei” operájából vett themák fölött. Előadá a három Lewy-testvér. A közönség ma is élénk bizonyítványait adá a művésztestvérek jeles tehetségei méltánylásának; különös zajos tapsokkal fogadá a kis kürtös Richardnak valóban meglepő előadását.



1840. december 6., 98. szám, 794. old.

Pesten a nemzeti casino teremében nov. 29-én adatott hangászati mulatságot oly nagyszámú közönség látogatá, hogy a nagy terem annak befogadására kicsiny lévén sokan a mellékterembe szorulni valának kénytelenek. Részei voltak 1) Beethoven quartettje. 2) Phantasia vadászkürtre „Borgia Lucretia” operából vett dalok felett; játszá Lewy Richard. 3) Parish Alvars romancai hárfára; előadá Lewy Melanie k. a. 4) Változatok Beethoven themái felett, kürt, hárfa s fortepianón előadva Lewy Richard, Melania és Károly által. 5) Kohn D. egyik ismert magyarja ugyan azok által. A tetszés rendkívüli bizonyítványaival fogadtattak e művész herlevél által játszatott hangművek. Az utóbbiban bámulva hallottuk ismét a kis Richardnak rendkívüli tehetségét, ki mind azt, mit Kohn úr egyébkor hegedűn, ő most kürtön bámulandó ügyességgel a legpontosabban játszá.



1840. december 13. 100. szám, 810. old.

A Lewy-család dec. 7-én adá búcsúversenyét a német színházban.

*

Merk úr, ama híres violoncellista, ugyan 7-kén adá első versenyét a kis redutteremben. Részei voltak: (…) Divertissement magyar themák fölött; szerzé s játszá a versenylő úr, kinek gyönyörű és remek játszás módja úgy elragadá a hallgatókat, hogy minduntalan zajos tapsokkal tiszteltetett. E derék bécsi művész volt tudtunkra első, ki nálunk hirdetményét magyarul is nyomatá; a teremet fűtteté, és mi ritkaság, minden versenyművét egész hangászkarral kísérteté: így tehát hízelgni törekvők a nemzetnek is, a többi közönségnek is: de mindkettő elég hidegen vévé áldozatját; mert hangversenyére fájdalom! oly kevesen jöttek, hogy talán költségei sem téríttettek vissza. Meglehet azonban, hogy ezt a Lewy-családnak ugyan e napi estvére hirdetett versenye okozta.



Jelenkor (szerkesztette és kiadta: Helmeczy Mihály), 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)


1840. november 21., 94. szám, 373. old.

17-ikén bérszünettel „Borgia Lucretia” dalmű egy felvonása és Lewy család zeneversenye.



1840. november 28., 96. szám, 381. old.

21-ikén bérszünettel „Romeo és Julia” dalmű egy része, és Lewy család hallatá magát kürtön, hárfán és zongorán; nézők nem oly számosán, mint e jeles művészcsalád érdemlette volna.



1840. december 5., 98. szám, 390. old.

28-ikán bérszünettel Lewy család hangversenye mulattatá s gyönyörködteté a közönséget, a zenészeti rész előtt és után két táncjáték adatott, melyek leginkább Carrelle párisi groteszk-táncos föllépte által lettek volna érdekesek, de a művész mindjárt eleinbe kificamítá lábát, s azóta beteg; valamint ez esemény igen sajnos, úgy szinte sajnos dolog a valódi művészetre nézve, hogy a mostani ízlés leginkább csak oly táncolást szokott tapsokkal elárasztani, mely minden széppel ellenkezőleg a tagok természetelleni elferdítése által törekszik kitűnni; e kóros divat már a magyar táncot is majd kivetkőzteti eredeti méltóságos jelleméből, mert legjobb táncosink is jól tudják, hogy csak tagjaik kockáztatása által nyerhetnek zajos tetszést.



Hírnök. Politicai lap. (alapította és szerkesztette: Balásfalvi Orosz József), 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)


1840. november 19., 93. szám

A zenészet barátit, új érdekes éldelet várja nemzeti színházunkban, az európai hírű Lewy család legközelebb idő s gyakorlat érlelte előadásaival fogja mulattatni nézőségünket. (Sürg.)



(Az idézett szövegekben a helyesírást és a központosítást kissé javítottuk a mai szokás szerint, hogy gördülékenyebb legyen az olvasás.)