2010. december 28., kedd

Rohmann Henrik

Kevés írás és felvétel őrzi az emlékét. Hatása mindazonáltal mégis óriási, hiszen nemzedékek sorát nevelte és tanította a budapesti zenei konzervatóriumban. Bár több, mint harminc éve, hogy eltávozott, egykori tanítványai azonban még ma is hálás szívvel említik a nevét.

Élete

Rohmann Henrik 1910. augusztus 4-én született Tolna megyében, a főképp németek lakta Bátaapátiban. Nemzetiségi származása nyilván hatással lehetett a hangszerválasztására, hiszen Magyarországon a hárfa akkoriban elsősorban a németek körében volt népszerű hangszer. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte 1926 és 1934 között, Mosshammer Ottó tanítványa volt. 1938-ban elnyerte az Operaház ösztöndíját, majd 1945-ben rendes operai tagságot kapott. 1971-ig, nyugdíjazásáig volt az intézmény hárfása.

1948-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában hárfás nemzedékek sorát oktatta. Tanítványa volt többek között Gaál Erzsébet, Kocsis Andrea, Lelkes Anna, Maros Éva, Vígh Andrea és Würtzler Arisztid is. Utóbbi 1964-ben és 1969-ben meghívta magához a Hartfordi Egyetemre (USA), ahol mesteriskolákat vezetett. Oktatói munkája mellett mint zsűritag részt vett nemzetközi hárfaversenyeken.

1978. október 13-án hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik.

Emlékezete

Nevéhez számos szóló- és kamarazenei koncert, rádiós és televíziós felvétel, valamint magyarországi bemutató kapcsolódik. Lukácsházi István egy tanulmányában az olvasható, hogy 1958-ban Tibay Zoltán nagybőgős hárfakísérőjeként a párizsi televízió számára adott hangversenyt. A Magyar Rádió  adata szerint 1963. december 13-án az Országos Filharmónia Kamaratermében Láng István Ritornelli című, hegedűre, nagybőgőre és hárfára írt művét adta elő Batári Józseffel és Tibay Zoltánnal. A Fidelio Koncertkalauzában azt említi meg, hogy a Magyar kvintett – amelynek Szebenyi Jánossal, Dőry Zoltánnal, Iványi Józseffel és Isépy Eszterrel együtt volt a tagja – 1962-ben mutatta be Lajtha László fuvolára, hegedűre, brácsára, gordonkára és hárfára írt II. kvintett, op. 46 jelzésű művét. Rohmann talán legjelentősebb koncertje Dohnányi Ernő  Hárfaversenyének 1965. évi magyarországi bemutatója volt, melyen Varga Pál vezényelt. Ezt a művet később többször is előadta, például a zuglói Szent István Király Szimfonikus Zenekarral 1975. november 10-én a Zeneakadémián.

Harold Schiffman: Suite for Two Harps
(forrás: H. Schiffman)

Harold Schiffman amerikai zeneszerző, egykori Dohnányi-tanítvány Suite for Two Harps/In memory of Henrik Rohmann című, a Magyar Hárfaduó (Bélyei Adél és Gogolyák Mária) részére 2005-ben írt művét neki ajánlotta. A nyolc perces mű részei: 1. Moto Perpetuo, 2. Dialogue, 3. Scherzino, 4. Canonic Intermezzo, 5. Toccata. A szerző 2006-ban ebből a műből zongoraátiratot készített Suite for Two Pianos/In memory of Henrik Rohmann címmel Rohmann Imre és Kurucz Tünde számára.

Rohmann Henriknek egy tanulmánya ismert. A hárfa című írása a Parlando zenepedagógiai folyóirat 1973. évi 2. számában jelent meg.