2012. január 8., vasárnap

Weninger Richárd (1934-2011)

Ezzel a rövid írással emlékezünk meg a nemrég elhunyt kiváló hárfásról, kamarazenészről és országos hírű zenepedagógusról, akinek nem kevés érdeme, hogy Szeged zenei élete eljutott mai szintjére. Az életrajzot interjúk, nyilatkozatok, tájékoztatók alapján állítottuk össze.

Weninger Richárd Versecen, az egykori Jugoszláviában született 1934. december 21-én. Német, de magát magyarnak valló vajdasági zenészcsaládból származott. Édesapja hegedűművész volt. 1943-ig Belgrádban éltek, majd a háború alatt Budapestre költöztek, ennek ostroma után Vaszy Viktor meghívására Szegedre települtek.

Weninger Richárd
(1934-2011)

Gyermekkorában még zongoraművésznek készült. A konzervatóriumi tanulmányait azonban zongora és hárfa szakokon folytatta 1950-től. A Szegedi Zeneművészeti Szakiskola hallgatójaként hárfatanára Reményi Zsuzsanna volt. Érettségi után az ütő tanszakot is felvette, Szatmári Gézánál pedig zeneszerzést tanult. Hárfás tanulmányait 1955-től a budapesti Zeneakadémián folytatatta. Tanára Rohmann Henrik hárfás, zongora és zeneszerzés tanára pedig Reschofsky Sándor volt. Hárfa művésztanári diplomáját 1960-ban szerezte meg.

Mivel hárfásként nem talált munkát, ezért 1958-tól a Vasas Központi Művészegyüttes korrepetitora volt 1961-ig. Ezután két évig az NDK-ban dolgozott mint korrepetitor, karigazgató és hárfás. Vaszy Viktor újabb hívására 1963-ban hazatért és a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja lett. 1977-ig játszott az együttesben. Hárfásként rendszeresen adott zenekari kíséretes és szólóhangversenyeket. A zenekarban eljátszotta az „operairodalom összes hárfaszólóját, továbbá zenekari kísérettel azt a kb. tíz versenyművet, amit erre a hangszerre írtak”. A kezdeti években e mellett ütősként fellépett egy tánczenekarban, dzsesszzongoristaként egy bárban is.

1980-ban megalapította a Weiner Kamarazenekart, melyet vezényelt is. Számos ősbemutató és magyarországi bemutató fűződik a nevéhez, együttesével gyakori vendég volt az ország és Európa hangversenytermeiben. Olyan művészekkel játszott együtt, mint Fischer Anni, Ruggiero Ricci, Ruha István, Pauk György, Frank Peter Zimmermann, Valentyi Fejgin, Krausz Adrienn, Matúz István és a Bartók Vonósnégyes. Közel 20 hanglemez-felvételén működött közre.

Zenepedagógusi munkája 1965-ben indult. A Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán, illetve az utóbbi jogutódjaként létrejött SZTE Szegedi Konzervatóriumában hárfát, hárfás kamarazenét és kamarazenét tanított. Ezeknek az iskoláknak 1976-tól egyben az igazgatója is volt. 1978-ban 10-18 éves korú gyermekeknek főiskolai előkészítő tagozatot létesített, 1983-ban pedig a Tagozat egyetemi képzési jogának megszerzését irányította. Az intézmény élén 2000-ig, 24 éven át állt. Mivel a hivatali munka elvonta a figyelmét a hárfáról, ezért kezdett foglalkozni a kamarazenével.

1976 és 1990 között a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségének tagja, egyben a szövetség dél-magyarországi csoportjának titkára volt. 1996-2006-ig a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége elnökségi tagja volt.

Szegeden, 2011. november 2-án hunyt el.

Díjai:

  • Liszt-díj (1989)
  • Artisjus-díj (1992)
  • Weiner Leó Zenepedagógiai Díj (1994)
  • Szegedért Emlékérem (1995)
  • Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2000)


Fontosabb felvételei:

  • Fiatal zeneszerzők csoportja 3. Hungaroroton, SLPX 31144
  • Vántus István: Gemma, Toll, Sound Groups, Nania, The Golden Coffin, Reflections, Ecloga. Hungaroton, HCD 31793
  • Balassa Sándor: Works for Chamber Orchestra. Hungaroton, HCD 32636


Interjúk: