2015. augusztus 12., szerda

Lieder Friderika, a reformkor hárfása

Mindig nagy öröm régen élt hárfásoknak a nyomára bukkanni és emléket állítani nekik itt a blogon. Most egy olyan valakiről sikerült információkat összegereblyézni az interneten, akinek a személye igazán figyelemre méltó. Történelmünk egyik legcsodálatosabb időszakában a kor legnagyobbjaival érintkezett és zenélt.

Lieder Friderikáról van szó, aki 1830-ban született a felvidéki Nagyszombatban. Nem tudni, hogy a családja mivel foglalkozott, és azt sem, hogy a szülei miért és hogyan taníttatták hárfázni. Mindenesetre időközben költözhettek, mert a kislányról szóló (és fennmaradt) következő hír szerint 1844-ben már Pesten szerepelt.

A szép nevű Pest-Budai Hangászegyesület az 1830-1840-es években számos koncertet szervezett, és nagy-nagy szerencsénkre fennmaradt a hangversenyeken előadott művek jegyzéke. E szerint hárfás előadásra csak két ízben került sor, így vélhetően igazi ritkaság, valódi kuriózum lehetett a reformkorban a (nyilvános) hárfazene. Az egyik előadáson az akkor alig 14 (!) esztendős Friderika lépett fel. 1844. november 17-én Elias Parish Alvars „Ábránd és változatok (Hárfa zenekarral)” című művét szólaltatta meg az egyesület tagjaival. A másik koncertre 1846. december 25-én került sor, ahol is Johann Klisa szólista Moser „Linda ábránd hárfára” című művét adta elő.

Friderika teljesítménye – az életkorán túl – több szempontból is figyelemre méltó. Parish Alvarst gyakran nevezik a „hárfa Lisztjének”, amiből kitűnik, hogy virtuóz előadó volt, s szerzőként is magasra tette a mércét. Nyilván kellő tehetség szükségeltetett a darabját előadni. De az is egy jelentős momentum, hogy Friderika korának egyik legmodernebb szerzőjét szólaltatta meg, illetve hogy egy egész zenekarral képes volt együttműködni, amelynek máskülönben Erkel Ferenc is a tagja volt. (Egyébiránt micsoda esztendő ez az 1844-es év! Ekkor lett az ország hivatalos nyelve a magyar és ekkor született Erkel zenéje, a himnusz!)

Orzovenszky Károly
portréja
1847. április 27-én Friderika Pesten házasságot kötött a hozzá képest majd' kétszer olyan idős Orzovenszky Károly (1815-1876) paksi orvossal. Orzovenszky a szabadságharc folyamán országos hírnevet szerzett magának hősiességével, s a súlyosan megsérült Görgey Artúr tábornok megmentőjeként is emlegették. Később kitűnő sebész és fürdőorvos lett, aki hivatása révén a magyar társadalom legfelsőbb köreihez tartozott. Eötvös Károly is említést tesz róla az „Utazás a Balaton körül” című könyvében, méghozzá abból az alkalomból, hogy Vörösmartyval találkozott:

„Vörösmartyt akkor láttam először és akkor láttam utoljára. De jól megnéztem. Siheder ésszel, de tudtam már: ki ő s mije a nemzetnek. Ez volt 1855-ben szent István napja előtt egy-két nappal. Jött Vörösmarty. Két követtársa volt mellette 1848-49-ből. Az egyik Molnár Dénes, a másik Vermes Illés pápai volt fürdőigazgató. Ott voltak még Szentgyörgyi, Horváth József, Écsy fürdőigazgató, Orzovenszky, a daliás fürdőorvos...”

Orzovenszky azonban nemcsak szép, hanem munkájának élő, felkészült, lelkiismeretes ember is volt. Az 1853-ban történt fürdőfőorvosi kinevezésekor „Közlemény a Balaton-füredi ez évi fürdői időszak érdekében” címmel nyilatkozatot tett közzé, ami betekintést enged orvosi hitvallásába:

„Ha megtekintjük a balaton-füredi ásványvíz alkotórészeit s azok gyógyerejét, ugy találjuk, hogy ezen viznek a zsongítva oldozó, azaz felolvasztó másitó s egyszersmind erősítő gyógyerővel kell birnia; ennélfogva olly bajokban használva, hol az életerő-gyengeség pangásokkal s dugulásokkal van párosulva.

Zsongító erejénél fogva következő betegségekben találtatott üdves hatásúnak:

1-ör. Gyöngeségben – alapuljon az akár vérvegyületi aránytalanságon, akár a lágy-szilárd részek petyhüdtségén, akár nemesebb nedvek: mint vér, tej, ondó veszteségén, akár hibás emésztés áthasonlitáson, akár testi vagy szellemi megerőltetésen, akár az idegrendszer kóros állapotán.

(...)

A vendéglőt Mayer úr vette át, ki Pesten több előkelö uraságoknál szakácskodott, s nemcsak átalánosan a legtisztább s izletesebb, hanem olly ételekkel is italokkal is szolgáland, mellyek orvosi rendeletre a betegségek külön nemei szerint rendeltetnek, s orvosi ellenőrködés mellett készülnek. – Nem fognak csinos kioszkok is hiányzani. – A szinházban Latabár úr társasága fog előadásokat tartani, - ezen kívül lesznek bálok, lövöldék s a mi csak a vendégek mulattatására létesitendő.

Ki a természet nagyszerü szépségeit kedveli, talál a Balaton regényes tájékain elégséges anyagot vágyai kielégitésére. – Nem kivánom a csudaszépségü s historiai nevezetességet nyert kirándulási helyek egyes megnevezésével az olvasót terhelni – azokat látni kell, halandó azt leirni képtelen. – A kirándulásokat tehetni mind szárazon – mellyhez elégséges fuvarokat találni a közel falukban, mind pedig a Balatonon gőzössel s vitorlás csónakokkal.”


A Kisfaludy első útja Fürednél
(1846)

Az iménti hosszabb szöveg nyilvánvalóan Friderika mindennapjaiba is bepillantást enged. Sőt némi fantáziával még az is elképzelhető, hogy ő maga is szerepelt a híres füredi színházban, ahol férje bizottmányi tag volt. A házaspárnak két gyermeke született, 1848-ban Ferenc, majd néhány év múlva Malvin. A család sorsáról itt lehet bővebben olvasni Tóth-Bencze Tamás helytörténész tollából.

Bár nagyon kevés az asszonyról elérhető adat, valószínűleg nem lett hivatásos előadóművész, ugyanakkor a hárfázással sem hagyott fel  teljesen. Ezt bizonyítja a Vasárnapi Újság egy 1860-as cikke, ami szerint műkedvelőként fellépett a Nemzeti Színházban, ahol gyűjtést szerveztek az éhínség miatt szenvedő horvátoknak. Erkel Ferenc vezényelt, Friderika harmadikként lépett fel, Parish-Alvars „Ábránd hárfára” című darabját játszotta. Közvetlenül előtte viszont Jókai Mór szavalt, a „Szilágyi és Hajmási” költeményt mondta el Vörösmartytól, ami költészetünkben verses népballadaként is ismert és igazi kuriózum. E hír megint csak azt mutatja, hogy tehetséges, elismert hárfás lehetett, még ha családanyaként nem is válhatott híres muzsikussá.

1860 szintén sorsfordító, izgalmas esztendő volt a magyar történelemben. A legnagyobb magyar, Széchenyi rejtélyes módon meghal Döblingben. Megbukik a gyűlölt Bach-rendszer. Március 15-én, a forradalom óta először megemlékezést tart az utca népe, közöttük egyetemista fiatalok. Az arisztokrácia pedig felkarolja 1848 legigazabb eszméjét, a szociális és a nemzeti gondolat egységét, egyenrangúságát, és sorra rendezik a jótékonykodó, az összetartást erősítő ünnepségeket országszerte. A korabeli újság így írt minderről:

„roppant választófalat döntött le – a Nemzeti Színház-béli előadás – s az előítéletnek egyik legvészteljesebb felhőjét oszlatá el azáltal, hogy mágnásaink (…) személyesen föllépni, zene, dal és plasztikai ábrák képzése által közreműködni büszkeségüknek tartották”, sőt „nem restelltek együttműködni újságíróval, polgárnőkkel, szegényebb sorsú zenészekkel, (…) a nép gyermekeivel, sőt még cigányzenészekkel is.”

Friderikáról – eddig – nem sikerült képet, fényképet találni. De akár milyen hihetetlen, fotótörténetünk számon tartja az 1860-as esztendőt és évtizedet, és a jótékonykodó előadásokat. Tomsics Emőke kutatómunkájának köszönhetően itt egy fotó a Friderikával akkor együtt fellépő hírességekről:

Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta grófné és
Sárközy Ferkó cigánybandája. Pest, 1860.
Simonyi Antal felvétele (?) (MNM)
Forrás: fotomuveszet.net

Friderika 1864. február 7-én meghalt, mindössze 34 évet élt. Halálának oka tüdőbaj lehetett. Orzovenszky nem házasodott meg újból, ő 1876-ban hunyt el. Érdekesség, hogy a történészek között vita van arról, hogy hol lett eltemetve a házaspár. A legutóbbi időkig úgy tartották, hogy sírjuk a balatonarácsi ótemető katolikus parcellájában áll. A fentebb már hivatkozott Tóth-Bence Tamás új és valószínűbb adata szerint viszont a Kerepesi úti temetőben nyugodtak, de már nincs meg a sírjuk.

Orzovenszky Károly feltételezett
síremléke Arácson
Forrás: helyismeret.hu

Akárhogy is, Orzovenszky nevét emléktáblák és egy utca is őrzi Füreden. Azonban ha arrafelé járunk, jusson eszünkbe az a 14 éves kicsi lány, aki Erkellel zenélt, aki 18 évesen fiút szült és aggódott a csatába, majd börtönbe vonuló férjéért, és akinek rövidke életébe még az is belefért, hogy muzsikáljon Pesten az éhezőkért.






Frissítés: igen hamar sikerült további információkhoz jutnunk Friderika életéről. Úgyhogy a történet ebben az írásban folytatódik, és egy rejtélyes portrét is közlünk!