2017. március 30., csütörtök

Interjú Ewa Jaślar lengyel-amerikai hárfással, a Lengyel Hárfaszövetség elnökével

Az alábbi interjú 2004-ben készült a világhírű lengyel hárfaművésszel, a Lengyel Hárfaszövetség elnökével, aki alapító tagja volt 1969-ben a New York Harp Ensemble együttesnek. Az eredeti cikk a Harpa Magazine számára készült, köszönjük, hogy engedélyezte a blogunkon való megjelenését. A fordítás dr. Ammann Gyöngyi munkája.


Ewa Jaślar hárfaművész
Ön régóta hivatásos hárfaművész. Melyek voltak életpályája főbb állomásai?

Miután elvégeztem a Varsói Zeneakadémia hárfaszakát Janina Rzeszewicz professzor asszony irányítása alatt, beneveztem a connecticuti Hartfordban rendezett Első Nemzetközi Hárfaversenyre. Ezt Aristid von Würtzler szervezte a Hartford Egyetemen, a Hartt College of Music-ban 1969-ben. A verseny eredményeként felkínáltak egy egyéves ösztöndíjat a számomra, így lettem Würtzler professzor tanítványa. Egy év múlva, amikor megszületett a New York Harp Ensemble, New Yorkba költöztünk. Ott rendes egyetemi hallgatóként beiratkoztam a New York Egyetemre és 1974-ben megkaptam az amerikai hárfaművész diplomámat. A szóló bemutatkozásomra 1978-ban a Carnegie Recital Hallban került sor, majd a következő évben megkezdtem a posztgraduális képzést a New York Egyetemen, hogy megszerezzem a PhD fokozatot.

Hogyan történt a New York Harp Ensemble alapítása?

A New York Harp Ensemble-t Aristid von Würtzler álmodta meg, akit fellelkesített az a sok fiatal, tehetséges és keményen dolgozó hárfás, akik a „Vasfüggöny” mögül érkeztek és úgy döntöttek, hogy az USA-ban telepednek le. Így lettem én már kezdetben tagja a zenekarnak együtt Würtzler feleségével, a szintén lengyel Barbara Pniewskával, és az amerikai Flanery nővérekkel, Marthával és Rebeccával. A két testvér helyét nem sokra rá a cseh Dagmar Platilová és a román Dorela Maiorescu hárfások vették át. Szerintem ez volt a legjobb felállásunk – egy európai tagokból álló amerikai hárfazenekar. Rengeteget koncerteztünk, számos felvételt készítettünk, rádió- és TV-műsorokban szerepeltünk, és persze sokat utaztunk. Együtt állítottuk össze a repertoárunkat és inspiráltuk a zeneszerzőket, hogy írjanak nekünk darabokat, ezáltal is gazdagítva a hárfairodalmat. A világ különböző részein más-más menedzsereink voltak, és néhány évig a Columbia Artists Management volt a partnerünk.

Melyek voltak a legemlékezetesebb fellépéseik?

A leginkább figyelemre méltó előadásaink valószínűleg a washingtoni Fehér Házban adott koncertjeink voltak, ahol én magam három elnöknek játszottam. Jimmy Carter, Ronald Reagan és az idősebb George Bush is meghívott minket. Játszhattunk a Vatikánban a lengyel származású II. János Pál pápának s több elnöki palotában is megfordultunk, pl. a hondurasi Tegucigalpában, a columbiai Bogotában és az iráni Teheránban. Olyan helyeken koncerteztünk, mint Mumbai, Manila, Sanghaj, Tajpej és Kuala Lumpur, továbbá volt egy emlékezetes koncertturnénk Kanadában és Amerika északnyugati részén 1978-ban, ahol a szovjet Four Harps zenekar helyére ugrottunk be. De megemlíthetem azt a 10 hetes világkörüli turnénkat is, ami a legcsodálatosabb helyekre vitt el minket, vagy hogy volt egy másik koncertkörutunk is Közép- és Dél-Amerikában. Hiszek benne, hogy egyszer eljön az az idő, mikor nekiülök megírni az emlékirataimat, ahogy mindenki más teszi!

Bush elnök, a First Lady és a
New Harp Ensemble a Fehér Házban

Mennyire ismerik és használják a hárfát a lengyel zenei életben?

A hárfa ismert és elismert hangszer Lengyelországban. Számos jó, sőt kiváló hivatásos hárfásunk van, akiknek a zeneszerzők is szívesen írnak új darabokat, s jelentős számú iskolában tanítanak hárfázni. A hárfa oktatása szépen terjed, sok egyéb tényező mellett annak is köszönhetően, hogy a Salvi cég lehetővé tette hárfáinak a kölcsönzését. Pillanatnyilag csak kis, kelta hárfák bérelhetők, de a Camac is itt van mint versenytárs. Elképzelhető, hogy a jövőben lehetőség lesz nagyobb hárfákat is bérelni vagy részletre megvásárolni.

Mi késztette arra, hogy létrehozza a Lengyel Hárfaszövetséget?

Az Egyesült Államokban éltem 22 éven át, és ezalatt végig tagja voltam az Amerikai Hárfaszövetségnek. A félévente megjelenő szaklapjuk, az American Harp Society Journal olvasása nagy élvezetet és új ismereteket nyújtott. Szeretnék a lengyel hárfásainknak is valami hasonló eszközt nyújtani, amely segít tanulni egymástól és egymásról, és ami által létrejöhet a hárfások közt egy országos hálózat. A Polskie Towarzystwo Harfowe, azaz a Lengyel Hárfaszövetség legfőbb célja, hogy segítse a hárfások fiatal generációjának megtalálni a helyét a lengyel és az európai zenei életben.

II. János Pál pápa és a New York Harp Ensemble a
Vatikánban

Kik a tagjai a szövetségnek és milyen a szervezete?

Társaságunknak ténylegesen minden hárfaszerető ember a tagja lehet, tehát nemcsak a hárfások, hanem olyan emberek is, akik a barátaink és támogatnak minket. Ilyenek például a tanítványainknak a szülei, de Cieszyn és Katowice városi tanácsának prominens személyei is – pillanatnyilag ez a két város vesz részt a legélénkebben a szövetségünk támogatásában és fejlesztésében. De igyekszünk összefogni Lengyelország összes hárfását, és a nagyobb városokban, mint pl. Varsó és Krakkó, szeretnénk társszervezeteket létrehozni. Mivel vannak hárfások, akik készek és hajlandók a szövetségünk égisze alatt dolgozni, ezért fényesnek látom a jövőt.

A Lengyel Hárfaszövetség olyan szervezet, amely a hivatásos művészek és hárfás növendékek mellett mindenkit befogad, aki hajlandó részt venni hárfás törekvéseink előmozdításában és támogatásában. A szervezetnek van igazgatótanácsa, kuratóriuma – ez az alapító tagokból áll –, van internetes honlapja (www.harfa.pl) és negyedéves újságot ad ki. Társaságunk székhelye Cieszynben van, ahol a városi tanács teljes támogatását élvezi. A Katowicei Zeneakadémia pedig a Társaság társintézményévé vált.

Ewa Jaslar hárfás hallgatókkal

Melyek a szövetség távolabbi céljai?

Úgy vélem, hogy 10 éven belül a szövetségnek sikerül összefogni az összes lengyel hárfást, nemcsak az itthoniakat, a Lengyelországiakat, hanem a külföldön élőket is. Mivel a fő célunk a kapcsolattartás és az új generációba tartozó fiatal lengyel hárfásoknak a támogatása, ezért bízom abban, hogy ez a cél egyesít minket, és a társaság növekedni fog mind a méretét, mind a jelentőségét tekintve.

Mire számít, az Európai Unióhoz való csatlakozás milyen hatással lesz hazája zenei életére?

Elismert tény, hogy a lengyel művészek, zenészek, értelmiségiek minden időben hozzájárultak az egyetemes, globális kultúrához – vagyis nemcsak az európai kultúrát gazdagították. Ebben a tekintetben semmi sem fog változni. Az EU azonban kétségtelenül számos kaput megnyitott a fiatalok előtt, akiknek lehetősége lesz választani a sokszínű oktatási és gyakorlati tapasztalatok közt, majd később dolgozhatnak bárhol Európában.

Ewa Jaślar együtt a hallgatókkal és a
világhírű dzsesszénekessel, Ursula Dudziakkal

Milyen további tervei vannak hivatásos művészként?

Azt hiszem, én már megtettem a magamét a hivatásomban mind aktív előadóként, mind világjáróként. Mostantól fiatal és ambiciózus hárfásoknak akarok segítséget nyújtani a felkészülésben zenei karrierjük indításához. Másik tervem egy archívum létrehozása. A kortárs lengyel diszkográfia fontos forrása lehet a tanulásnak és inspirációt adhat a fiatal hárfás generációnak.


(Cieszyn, 2004. augusztus 2.)